Pár nappal az irodalmi szexizés után ismét Budapesten, de most a Csendes Létteremben olvastunk fel, mégpedig az Apokrif folyóirat szerzőivel. Tudni kell a helyről, hogy biciklik, fotelek és próbababák állnak ki a plafonból, az oldalfalakról pedig kindertojás figurák, keljfeljancsik (testvéreim) és plüssök nyúlnak a vállunk után, ha közéjük ülünk. Szóval betegesen lírai közeg. Itt aztán versek és versek és versek. Majd sör és sör és sör. Éjszakár meghúztam magam az Apokrif debreceni képszerkesztőjénél, veress daninál (ő írja így a nevét), reggel pedig Csepelre indultam, amíg ő Prágába ugrott át fél évre ösztöndíjjal. Jókor voltam láb alatt, kis koromba is ez volt mindig. Csepelen megtaláltam a Jedlik Gimnáziumot, aztán ültem Csobánka Zsuzsa rendhagyó irodalmi óráján kicsit fáradtan, mint általában, de igyekeztem okosakat mondani. Tizedikeseknek, azt hiszem. Nem sikerült. Majd olvastam a verseimből. Ők pedig elemezték, eljátszották. Néhányan mintha élvezték volna.
